VISSZATEKINTÉS

Kedves Látogató!

Mondhatnám, hogy egyszer volt, hol nem volt…
Az egész úgy kezdődött, hogy imádtam az állatokat, főleg az oroszlánokat, de mivel nem ildomos, és kissé költséges városban oroszlánt tartani, ezért kaptam egy kiskutyát.
Egy pulit (kicsi, fekete, gombszemű), ő volt Csutak.

Szentesen a MEOE kutyakiképző iskolába
jártam vele, Vecseri Lajos vett pártfogásba bennünket. Mondhatom sok nagy testű kutyát kenterbe vert, ügyességével és okosságával. Sajnos hamar elveszítettem.
Mikor Szegedre visszaköltöztünk, kaptam egy Német Juhászt Ino-nak hívták, ez lett a vesztem (azóta sem tudok elszakadni a kutyázástól).

A Szegedi MEOE kutyakiképző iskolába
jártunk, és ekkor szerettem bele a kutya sportba. Sokszor mentünk versenyre, képzésre és kutyás táborba, csodálatos szép együtt töltött évek voltak ezek.

Sok emberséget, és kutya szeretetet tanultam Minyó Ádámtól, az akkori iskola vezetőtől, és Garai Erzsébettől, aki a csapat “pszichológus” (menedzser) szerepét töltötte be akkoriban.
Kutyusom elvesztését követően, mikor visszatértem az iskolába, érdekes helyzetet találtam a MEOE és MNJK között.

Kotogán Csaba kérésére elvállaltam az
MNJK Szegedi szervezetének
iskolavezetői státuszát, (későbbiekben az elnöki posztot).
A semmiből sikerült szép kis csapatot kovácsolni, vizsgákat versenyeket, kiállításokat szerveztünk, sokszor jártunk bemutatókra. Folyamatosan részt vettünk képzéseken (kiképzésvezető, Őrző-védő segéd tanfolyamok), többször táboroztunk Mártélyon.

Sikeres Őrző-védő segéd vizsgát tett:

1996-ban

Tasnádi Zoltán

Szűcs Imre

1998-ban

Újvári Zoltán

Martonosi Csaba

Molnár Gusztáv

A lelkes iskolatagok aktivitásának volt köszönhető, hogy két alkalommal is elnyertük
“AZ ÉV KIKÉPZŐISKOLÁJA” címet

1996-ban és


1999-ben.

Az évek során sokat tanultunk Benke Andrástól, és Vörös Lajostól, kik korunk kiemelkedő vezérei a kutyakiképzésben, s sokat tettek annak érdekében, hogy kis országunk előre jusson a munkakutyázás ranglétráján, s minél több tudást tudjanak átadni a Magyar kutyások táborának.

Sajnos Szegeden a vadaspark megalakulásával (ami önmagában jó) a MEOE Szegedi szervezete elvesztette területét, ezzel a kutyás sport is. Az MNJK-nak sosem volt végleges fix területe.
Ezáltal jutottam arra az elhatározásra, hogy veszek a város szélén egy földdarabot, és helyet biztosítok a humánus, igazi szakmai sportszerető kutyázás számára, amely mind fiatalnak, mind idősnek kedvező szabadidős tevékenység.

Így alakult meg jelenlegi helyén a
KEDVENC Kutyakiképző Iskola,
amely ma már többek kedvence lett.

Mindenkit szeretettel várunk tartson velünk, kis kedvencével.

Célunk a harmonikus együttélés élethosszig!

Martonosiné Matkó Erika